A gondolat azonban, hogy csak meg kellene írnom ezt a mini-ajánlót még most, az adventi időszak vége után is csak itt motoszkált a fejemben, nem tudtam megszabadulni tőle. Úgyhogy az Apollón megjelent cikksorozat margójára szánva íme, az én miniatűr olvasnivaló ajánlóm a keserédes meséről, ami karácsonykor rendre a kezembe és a gondolataim közé akad valamiképp és mindig tud valami újat felszínre hozni. 🙂
Ez a történet nem más, mint A kis gyufaárus lány, ami szerintem Andersen egyik legszebb és legszomorúbb meséje. Gyerekként valószínűleg nem értettem még meg a történet legvégét, de azt, ahogyan a mesében a gyufaszál fényénél minden valami mássá, valami szebbé változik, nagyon szerettem. Igaz, hogy most már rendszeresen sírok a történeten, mert egész más értelmet nyert, azért még mindig csak ajánlani tudom bárkinek, hogy vegye elő és olvassa el, főleg így az ünnepek környékén, mert szerintem ez az egyik legszebb dolog a karácsonyban. Ahogyan egyetlen gyertya, egyetlen gyufaszál, vagy épp egy karácsonyfára feltekert égősor fényénél egy kicsit megáll és átváltozik a világ.
