Februárban is folytattuk a száz szavas játékot az Apollósokkal és szerencsére nekem is volt időm ismét alkotni. 😊 Nem is hinné az ember, hogy egy elsőre egyszerűnek tűnő feladat, mennyire bonyolulttá válik, ha csak gesztusokat és félmondatos utalásokat használhat az ember a titkok leleplezéséhez.
Feladat: Minden maszk mögött ott rejtőzik a valóság. Írj egy farsangi/busójárásos/maszkabálos jelenetet, ahol az egyik szereplő titkot rejteget. A titok derüljön ki, de ne abból, hogy a szereplő elmondja azt!
~*~
– Hercegné.
Elégedett mosolyra rándul a szám, a paróka lángvörös loknijai az arcom körül táncolnak, amikor finoman meghajolok Larsen előtt. Aztán sietek is tovább, mielőtt még beszélgetni támadna kedve. Ana állig begombolt jelmeze elrejt a kíváncsi tekintetek elől, a hangom viszont azonnal elárulna. Néhány perc elég, hogy megtaláljam Albertet a forgatagban. Udvarias mosolyából unalom árad, úgy üt el a körülötte zsongó udvaroncoktól, mint varjú a papagájoktól. Csókot nyomok az arcára, mikor mellé érek. Karjára simított tenyerem alatt érzem, ahogy pulzusa felgyorsul. Tudja.
– Ana ajándéka – suttogom, és kihívó mosollyal a tánctér felé biccentek. – Gyere, használjuk ki! Ígérem, hagyom, hogy ma te irányíts.
