Sajnos az októberi Apolló játékról lemaradtam, mert lefoglaltak az íróiskolás feladatok, de a téma kapcsán annyira mocorgott bennem egy rövid történet, hogy úgy döntöttem, utólag azért megérdemli, hogy megírjam. 😊
Feladat: Írj valamit az őszről!
~*~
Nyár a szokásos padunkon üldögélt. Búzaszőke, megszelídíthetetlenül göndörödő tincsei közé idén cseresznyepiros mályvarózsát tűzött. Vigyorogva landoltam a pad felé nyújtózó gesztenyefán és üdvözlésként elé ráztam az összes aranysárga levelet, amit csak találtam. Az egyik épp az ölében hullott, Nyár puha mosollyal vette kézbe.
– Szia, Ősz – köszöntött, miközben a pad háttámlájára hajtotta a fejét és felnézett rám. – Hol késtél?
– Feltartott Kikelet – feleltem, és leszökkenve a földre, mellé ültem. – Tudod milyen, folyton játszani akar. Unatkozik most, hogy olyan kevés dolga van.
Nyár mosolya szomorkássá vált.
– Örülök, hogy jöttél – ismerte be, miközben a gesztenyelevelet is a hajába tűzte és a vállamnak dőlt. – Elfáradtam.
