Feladat: Írj meg egy 100 szóból álló leírást, egy szabadon választott helyszínről egy olyan ember nézőpontjából, aki nem lát. Választhatsz E/1 és közeli E/3 személyű elbeszélési módot is. A karaktered számára lehet a hely ismert terep, de járhat ott most először is. A fő, hogy érzékletes leírást kapjunk a helyről – vizuális benyomások nélkül.
~*~
Csengettyű csilingel felettem. Az apró kávézó falai közt most is ezernyi illata bújik meg; napindító fekete kávé, frissen facsart narancslé, habos kakaó és gyümölcsös péksütemények cukros illata.
A pult mögül táncos léptek perdülnek elő, miközben becsukom az ajtót. Az első asztalnál azonban, ahová ülni szoktam, most halkan szuszog valaki, porcelán koccan porcelánon. Egy pillanatra elbizonytalanodok, botom vége tétován koppan, amikor bentebb lépek.
– Ide tessék jönni, Jucika néni, ehhez az asztalhoz – perdül mellém Marcsi segítőkészen, de nem nyúl felém. Hálásan követem kedves hangját és léptei neszét, míg kezem – minő megnyugvás! – magától rátalál az ismeretlen szék ismerősen simára lakkozott háttámlájára.
~*~
Tudom, tudom, csalás az a kis párbeszéd ott a végén, hiszen a leírás gyakorlása lett volna a feladat célja… De nézzétek el nekem, annyira odakívánkozott. 🙂 Úgyhogy ott hagytam. Végülis ez is hang inger, nem igaz? 😉 Egyébként pedig utólag megnéztem azt a szösszenetet, ami annak idején nyert és atya ég, feltétlenül olvassátok el, zseniális lett! 😀
