Merengtem a napokban, hogy írni kellene a blogra, aztán amikor délutánonként lett egy pici időm, mindig inkább leültem olvasni. Idén egészen gyakran tettem ezt, mivel az egyik célkitűzésem az volt, hogy 2021-ben ismét felfedezzem az olvasás örömét. Igaz, hogy a legtöbb napon mindössze 20-30 percem jutott arra, hogy egy könyvvel vagy egy magazinnal befészkeljem magamat a fotelbe, esetleg a kanapé csücsökbe – mégis sokkal többet olvastam idén, mint az elmúlt években bármikor.
A molyon a napokban meg is kaptam a 300 nap olvasás 2021-ben kitüntetésemet – ezzel pedig elértem egy újabb olyan célt, amit tavaly még egyszerűen képtelenségnek címkéztem a fejemben. 😀 Az olvasás ugyanis számomra egy borzasztóan nehéz dolog. Nem vagyok ugyan „papíros diszlexiás”, mert sosem éreztem szükségét, hogy kiváltsam a papírt és a legtöbb diszes ismerősömnél jobban is boldogulok az olvasással, de azért olvasni, fenntartani a koncentrációmat és nem engedni, hogy a szöveg „kidobjon” valahányszor elakadok egy-egy kifejezésnél vagy valamit totál félreolvasok… Nos, ezek számomra baromi nehéz dolgok. Még akkor is, ha épp olyan történetet olvasok, ami egyébként hihetetlenül érdekel. Pont ezért nagyon becsülöm azokat a könyveket, amik minden nehézség ellenére olvastatják magukat és lekötnek, idén pedig bőven akadt ilyen könyv az olvasmányaim közt. 🙂
Persze a teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy az idén elolvasott több mint száz könyvnek közel a fele manga és gyerekkönyv volt, amiket nyilván könnyebb „pörgetni”, mint a felnőtteknek szóló regényeket. De ezt egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen jól esett elolvasni Pöttöm Pötty vagy épp a kuflik kalandjait, barátnőm kislánya révén megismerni Bogyót és Babócát, vagy épp újra elővenni régi nagy kedvenc manga sorozatokat. 🙂 Az elmúlt években többnyire szakkönyveket olvastam, amiket idén félre tettem. Bár így is sok szakmai magazin és cikk elém került, próbáltam az ilyen szövegeket kicsit háttérbe szorítani és inkább történeteket elővenni. Kellett ez a kikapcsolódás, a visszatalálás a szórakoztató irodalomhoz, a versekhez, a mesékhez… Azokhoz a történetekhez, amik egyszerűen kikapcsoltak, amiket jól esett olvasni. 🙂 Végtére is pont az ilyen történetek segítettek annak idején, hogy minden nehézség és olvasással szemben érzett ellenállásom dacára megszeressek olvasni. 😀
Na de a lényeg a lényeg! Mivel úgyis írni szerettem volna a blogra valamit így év vége felé, arra gondoltam, hogy miért is ne írhatnék az idei kedvenc olvasmányaimról? 🙂 Elvégre bőven volt idén olyan olvasmányélményem, amit jó szívvel ajánlanék bárki másnak is.
Íme hát az én személyes dobogós hármasom a 2021-es évből! 😉
F. G. Haghenbeck – Frida füveskönyve
Ez a könyv volt az első, ami eszembe jutott, anélkül is, hogy egyáltalán ránéztem volna az idei molyos listámra. Nem sokat tudtam Frida Kahlo életéről mielőtt egy barátnőmtől kölcsön kaptam volna ezt a könyvet. A történet mellbe vágó erővel ért, rengeteget sírtam és nevettem olvasás közben. A szöveg borzasztóan élő, nagyon jól visszaadja a mexikói kultúra különlegességét és azt a szenvedélyes, megalkuvás nélküli élni akarást, ami Frida életét és művészetét átszőtte. Nagyon különleges élmény volt olvasni ezt a könyvet, hatalmas hatással volt rám a történet. Azóta meg is szereztem a könyvet, hogy ha valamikor úgy lesz kedvem, újra elolvashassam.
Rettenetesen ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, főleg ha épp készen álltok egy intenzív érzelmi hullámvasutazásra. 🙂 Szerintem ez egy olyan misztikummal, kreativitással és életigenléssel átszőtt történet, ami mindenkinek sokat tud adni.
Jamie Littler – Zúzmaraszív
Egy másik történet, ami hihetetlenül nagy hatással volt rám, egyszerűen visszarepített a gyerekkoromba. 🙂 A világépítése fantasztikus, a karakterek hihetetlenül cukik, Ash mágikus képessége pedig egyszerűen belopta magát a szívembe. A történet fordulatai felnőtt fejjel szerintem elég kiszámíthatóak, de ez számomra semmit sem vont le az élményből. Nagyon örülök, hogy most decemberben kijött a következő kötet, mert így lesz mivel meglepnem magamat karácsonyra, már nagyon várom, hogy olvashassam a történet folytatását. 🙂
Az illusztrációk is szuperül illenek egyébként a történet hangulatához, egyszerűen jó rájuk nézni, még szebbé varázsolják a kötetet. Kalandos, bájos, magával ragadó világba repítő történet, amit én csak ajánlani tudok mindenkinek, aki szereti a meséket és/vagy az ifjúsági történeteket. 🙂
Julia Donaldson – Kvirtek és kvartok
Rómeó és Júlia története újra gondolva tüneményes rajzokkal, gyerekeknek. A történet elképesztően jól rámutat arra, hogy a különböző embercsoportok (vagy itt épp űrlény-csoportok) milyen bagatell „butaságok” miatt utálják egymást, és azt is megmutatja, hogy mennyit segít, ha az előítéletek helyett megismerjük egymást. 🙂 Bevallom, lehet, hogy ez a mese leginkább azért volt rám nagy hatással, mert ebben az évben többször is szembesülnöm kellett a tudatlanságból fakadó gyűlölködés és félelemkeltés jelenségével… Mindenesetre ez is egy olyan, rettentő bájos és könnyed kötet, amit szerintem érdemes lenne minél több embernek elolvasni. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
