Nem rég volt a 10. Magyar Haikunap, amivel már tavaly is szemeztem, és mivel idén Sethemba is ráért, ezért együtt el is jutottunk a rendezvényre, gondoltam pár szót talán érdemes lenne írnom róla. Bár nem volt egy hatalmas horderejű rendezvény, én nagyon jól éreztem magamat, részben a programok, részben pedig Sethemba társaságának köszönhetően. 🙂 A szakmai előadások egy részét ugyan lekéstük, mert csak kora délután értünk oda, de amit sikerült meghallgatni, az nagyon érdekes volt és ráadásul az összes helyben írós játékon részt tudtunk venni.
Én nagyon izgatott voltam, aminek az egyik oka az volt, hogy az utolsó pillanatban összeszedtem a bátorságomat és beküldtem egy pályázati munkát az amatőr haiku kategóriában, ahol az orgonavirág volt az idei téma. Igaz, a versem nem lett díjazott, de mivel voltak helyben írós játékok is, ezért nagyon vártam, hogy kipróbálhassam magamat a rendezvényen is. A haiku egy nagyon izgalmas forma, én igazából két éve kacérkodok a műfajjal és bár sokat olvasok is haikukat, hullámzó a kapcsolatom ezzel a formával. Néha nagyon könnyen megy… néha meg sehogy se vagy csak borzasztó nyögvenyelősen. Borzasztóan vártam a lehetőséget, hogy megtudjam, vajon egy szakmai zsűri szemében hogyan állják meg a helyüket a verseim, de azért bennem volt annak a nyugalma is, hogy ha nagyon lefagyok, nagyon nem megy a dolog, akkor majd maximum nem adom be, amit írtam.
Mikor aztán a helyszínen kiderült, hogy ki kell ülni előre ahhoz, hogy részt vehessünk a játékban, kicsit megszeppentem, fura érzés volt nálam látszólag sokkal magabiztosabb, egymást ismerő emberek közé beülni a kis füzetemmel. De Sethemba végül addig biztatott, hogy csak kipróbáltam magamat és nagyon érdekes élmény volt. Főleg az első játék, ahol egy festőművész, Anna Pantsireva alkotási folyamatát figyelve, az ő helyben elkészülő festményéhez kapcsolódva lehetett verset írni. Furcsa volt ez a fajta élő inspirálódás, a végén három haikut is beadtam, mivel kiderült, hogy nem csak egyet lehet írni és bár nem lett kiemelt egyik sem az eredményhirdetésen, nagyon élveztem a játékot. ^.^ A másik helyben írós pályázat pedig váratlan sikerélményt is hozott: itt a mennydörgés témára kellett alkotni és bár itt végül csak egy kis írás született a tollamból, az az egy elnyerte a szakmai zsűri tetszését és kiemelt lett.
Még csak dörömböl
A tavasz szeszélyében
Nem tisztulunk meg.
A másik haiku, amire nagyon büszke vagyok, (noha nem ért el helyezést) az orgonavirág témára íródott pályázatom, úgyhogy álljon itt ez is:
Orgona nyílik
Szemérmes tavaszhírnök –
Nyolc év szerelem.
Summa summarum: nagyon örülök, hogy végül sikerült elmenni idén a rendezvényre. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget haikut firkáltam menet közben a füzetem margójára is, jót beszélgettünk Sethembával és lényegében mindenkivel, aki mellé odasodródtam a játékok során. Azt hiszem, a legjobb talán éppen ez volt: az egész esemény közvetlen, barátságos légköre. 🙂 Remélem, jövőre ismét sikerül majd elmennünk, sőt, ha úgy alakul, talán még a pályázaton is megint részt veszek majd. Még az is lehet, hogy több sikerrel, mint idén. 😉
