„Egy cél tervek nélkül mindössze kívánság.” – olvasható megannyi csinosan szerkesztett motivációs képen, amit a neten találni. Nálam például öt helyre van kiragasztva a felirat, hogy emlékeztessen rá, a céljaim nem a megálmodásnál érnek véget. Azt hiszem, ezek után nem csoda, hogy amikor megbeszéltük, mi legyen a Ceruzanyomok decemberi cikk témája, azonnal ez az idézet jutott eszembe. Az újév közeledtére való tekintettel ugyanis ebben a hónapban az írós célkitűzések kerültek terítékre. A kérdés ebben a hónapban így hangzott: vannak-e kitűzött írós céljaink, és ha vannak, akkor milyen formában fogalmazzuk meg őket?
Azt hiszem, érdemes ott kezdeni a témát, hogy igen, én egyértelműen hiszek a célkitűzés erejében és abban, hogy még a legkreatívabb és spontánabb embernek is szüksége van arra, hogy néha időt szánjon a terveire és a vágyaira. Hogy leüljön, és végig gondolja honnan indult, merre halad és hol tart épp az úton. Mi az, amit szeretne elérni? Miért szeretné azt a valamit elérni? Hogy áll az eléréssel? Na és ha már itt tartunk; mi az, ami esetleg régen hatalmas álom volt, de ma már koránt sem tűnik annyira fontosnak, hogy görcsösen ragaszkodjon hozzá? Nekem például ilyen utolsó kategóriába eső álom volt valamikor a PhD megszerzése, amíg pár éve rá nem jöttem, hogy bár kamaszként foggal-körömmel akartam a doktori címet, manapság már koránt sem érdekel annyira a dolog, hogy más, fontosabbá vált álmaim elé soroljam. Változtam és ez rendjén van, egyszerűen csak fel kellett ezt ismernem és átértékelni a dolgokat. Ettől még persze lehet, hogy egyszer majd „kis” doktor leszek, ki tudja? Csak annyi biztos, hogy egyelőre a „célok” listámról átkerült a dolog a „talán majd egyszer” listámra – és ez így van rendjén.
Na de visszakanyarodva az írós célokhoz!
Mint említettem, hiszek a célkitűzés erejében viszont fontosnak tartom azt is, hogy az ember ne álljon meg a célok kitalálásánál. Más szóval nem gondolom, hogy elég, ha csak megálmodja a célt valaki és szépen felírja azt egy papírra, aztán azt is elfelejti két hét múlva, hogy ezt egyáltalán megtette valamikor év elején. Sőt, még az sem elég, ha a célokhoz tervet készít és azt is leírja, meg az sem, ha minden este foglalkozik gondolatban a céljaival és elképzeli, amint a cél megvalósul, hogy bevonzza azt. Szerintem ezek mind fontos lépések, de mindezeken túl is kell még valami; a cselekvés. Na meg egy nagy adag kitartás, türelem és önismeret.
Bizony. Nem árt, ha az ember például azt tudja, hogyan viszonyul a saját céljaihoz és mennyire lesz képes a papíron kitalált (ütem)terveit tartani. Szükséged van egyáltalán feszes ütem tervre, vagy enélkül könnyebben boldogulsz? Milyen gyakran érdemes ránézned a céljaira és újragondolni, hogy hol állsz és jó irányba haladsz-e? Mivel tudod menet közben motiválni magadat? Honnan tudod, ha mondjuk egy-egy részcélt jobb nem erőltetni, mert csak feleslegesen frusztrálod vele magadat?
Summa-summárum; nem árt, ha az embert a saját ízléséhez, temperamentumához és igényeihez alakítja a neten, önsegítő könyvekben és ezer más helyen fellelhető „tuti” módszereket. Szerintem ez a célkitűzés kulcsa, a második fontos dolog, amiben hiszek, ha írós célokról van szó. Mint minden technika, ez is akkor tud hasznos és hatékony lenni, ha az ember rászánja az időt, kipróbál sokféle technikát és közben csiszolgatja, tisztítja és formálja azt az egyet, ami majd végül a saját, jól bevált módszere lesz.
Én például idén negyedik alkalommal fogom kitölteni a YearCompass kezdeményezés szerintem hihetetlenül jópofa és hasznos évrendező füzetét, aminek célja, hogy az ember átgondolja és kicsit más szemszögből átnézze az épp lezárt évét, mielőtt megtervezné a következőt. Nagyjából egy délelőttöt igényel a dolog, de ha ennyi időd nincs rá, akkor két részletben, vagy ennél rövidebben is meg lehet csinálni. Szerintem érdemes. Nálam nem meglepő módon a tervek egy része (nagyjából harmada) általában valamilyen írós álom. Például negyedik éve szerepel mindig az a mondat az utolsó lapok egyikén, hogy „Országos terjesztésben megjelenik az első írásom”. Ami eddig ugyan nem valósult meg, de szinte minden évben közelebb kerültem egy kicsit ehhez a célomhoz, és itt a kulcs. A YearCompass ugyanis arra biztat, hogy álmodozz, az ideális forgatókönyvet képzeld el és nagyban gondolkodj. Nem tart a realitás talaján, de persze ha Te szeretnél ott maradni, akkor azt is megteheted. Én nem szoktam. 🙂 Számomra a tervezésnek ez a része év elején az álmodás és a vágyak megfogalmazásának ideje, nem a célkitűzésé. Az majd ezt követi, hónapról hónapra.
Célkitűzés a gyakorlatban 🙂
Van tehát egy nagy írós álmom, méhozzá az, hogy a történeteim egyszer majd eljutnak másokhoz és amikor valaki a kezébe veszi egy regényemet, akkor attól a könyvtől majd kap… valamit. Egy élményt, egy gondolatot, egy kis időt, amit a valóságtól elszakadva tölthet, vagy egy szereplőt, akit megszerethet. Bármit, amire szüksége volt éppen. Ezt az álmomat minden évben újra és újra papírra vetem és célként magam elé tűzöm, s bár eddig még nem értem el, nem érzem úgy, hogy évről évre elbukom a célkitűzésemet. Egy ekkora álom eléréséhez ugyanis idő kell. (Persze ezt a tényt azért időről-időre szem előtt tévesztem és türelmetlenné, frusztrálttá meg reményvesztetté válok, de hát ki tud mindig mindenre jól reagálni? 😅)
Szóval az évtervezés során megálmodott nagy-nagy célomat évek óta újra és újra megfogalmazom, de valószínűleg egy darabig még nem fogom elérni. Vannak azonban kisebb célok, amik ehhez a nagy-nagy álomhoz kapcsolódnak és amik koránt sem ilyen elérhetetlenek. Ezeket általában szintén év elején szoktam kitűzni, aztán hónapról-hónapra megújítani, elhalasztani vagy épp átalakítani, kipipálni. Attól függ, épp hogy halad az évem. Ilyen kis cél millió meg egy dolog lehet, csak néhány példaként:
- Elmenni valamilyen írástechnikával kapcsolatos kurzusra.
- Elolvasni bizonyos, írástechnikával kapcsolatos könyveket és hétről-hétre végigcsinálni a javasolt gyakorlati feladatokat.
- Aktívabban blogolni (írós témákban, és így már a témavadászat és a blogbejegyzés írása közben is írással, írós dolgokkal foglalkozni).
- Minden héten/hónapban írni valamit, mondjuk néhány száz szavas történetet, vagy egy novellát.
- Végig írni egy regény nyers kéziratát (még akkor is, ha menet közben már rájöttem, hogy dramaturgiailag vagy világ építésben szétesik a történet. Legalább legyen kész, azzal már lehet dolgozni később.)
Viszont ahogy fent is írtam; ne higgyetek nekem. 😉 Igaz, hogy nálam ez a verzió jött be a sok-sok mini-céllal, de ez alapvetően nem jelent semmit. Sok oka van, hogy nekem egyszerűen kellenek a viszonylag könnyen elérhető mérföldkövek ahhoz, hogy fókuszálni tudjak és ne ússzak el ezer más dolog miatt. Valószínűleg vannak sokan, akinek meg pont az működik, hogy év elején írnak egy cél listát és aztán csak év végén kipipálják a harminc célt és év közben csak nyűglődnének, ha folyton ismételgetniük kellene a célkitűzés első lépését.
A lényeg, hogy szerintem tényleg érdemes megkeresni azt a módszert, ami segít, hogy a nagy-nagy álomból apróbb célok legyenek, amik lépcsőfokonként közelebb visznek a megvalósuláshoz. Közben pedig nem árt figyelembe venni, hogy az élet néha közbeszól a terveknek és rugalmasságra, türelemre esetleg az alternatívák észrevételére nevel azzal, hogy látszólag épp kicsit hátra lök az úton. Úgyhogy zárszóként íme, még egy rém cuki és hihetetlenül igaz tanács The Awkward Yeti munkái közül, Heart és Brain főszereplésével, amit érdemes megfogadni. ^.^
Érdekel, hogy mit írtak a témában a többiek? Megéri elolvasni az ő cikkeiket is. 🙂
