Év elején megfogadtam, hogy az idei év a játékról és a rendszerességről fog szólni. A játékról, mert ideje ismét felfedeznem magamban azt a spontaneitást, amivel régen írtam és a rendszerességről, mert ha nem teszem le a pici popómat tudatosan és rendszeresen a székre, akkor bizony elsodor a mindennapok rohanása és halogatásba fullad minden ötletem.
Szóval játék és rendszeresség. 😊 Már csak konkrét célt kellett társítani ehhez a projekthez, így jött az ötlet, hogy idén végigírom az Aranymosás Irodalmi Magazinban eddig megjelent száz szavas feladatokat. Így Március derekán ideje is hozzáfognom a megvalósításhoz. Mivel pedig láttam, hogy Enna és Ferea is hasonló játékot játszik egy ideje; gondoltam, akkor miért is ne kérdezném meg, hogy játszhatok-e velük. Szerencsére igent mondtak. 😊
Íme tehát az első heti játék. A bejegyzés végén azt is elárulom, nekem mi okozta ebben a feladatban a legnagyobb kihívást. ^.~
Feladat: „Felállt és kiment.” Ezt a mondatot kell kibővítened kivételesen most PONTOSAN 100 szóra. Csak egy mondat lehet, nem több, és erős életérzést, vagy hangulatot sugározzon. Nincs megkötés hely, idő, narráció, karakter kapcsán.
~*~
Analie hevesen doboló szívvel emelkedett fel a Szent Anya oltára mellől, amikor Ervin érte jött és a férfibe karolva, lassan kiment a biztonságos kis szentélyből az égbetörő oszlopokkal szegett keringőre, ahová szabadon szökött be az élettől pezsgő nyári alkonyat; az alábukó nap fénye végigcsorgott a falakon, narancs-vörös sávokat festett a hószín márványra és Analie menyasszonyi ruhájának csipke fodraira, a nyugodni készülő madarak búcsúdala megtöltötte a levegőt és elvegyült a környező falvakból összesereglett emberek zajával, akiket a lovagok lassan beteltek a templomba, a kapuk mögött rejtőző, máskor gondosan elzárt belső világba, ami az elmúlt tizenöt évben Analie háborítatlan, békés menedéke volt.
~*~
Na már most. Én aztán tényleg krónikusan túlíró szerző vagyok, de száz szót „belepasszírozni” egyetlen mondatba még nekem is kihívást jelentett. Úgy nagyjából hatvan szó után tettem le először a pontot és éreztem azt, hogy ezt egyszerűen képtelenség megcsinálni, aztán… valahogy mégiscsak összejött a feladat által megadott szószám. ^.^” Egy ponton elengedtem, hogy szeressem ezt a mondatot, betettem valami zenét és csak engedtem, hogy jöjjenek a szavak. A hangulatra összpontosítottam és remélem, azt legalább sikerült elkapni, én mindenesetre amennyire lehet, elégedett voltam az eredménnyel. 😊 (De azért szívem szerint persze tennék ebbe a mondat-szörnybe legalább három pontot. 😄)
